forgatókönyv

Írta:Bőregér

Az mozgóképes, technikai munkák mindig a forgatókönyv megírásával kezdődik. A forgatókönyv adja az alapot ez elkészítendő műnek, köti össze a technikai, személyi, szervezési részeket, ez a referencia minden egyes elvégzendő munkához.
A forgatókönyv legfontosabb mérvadója, a függetlenül az benne leírt történettől, hogy mennyire részletes és mennyire kidolgozott. Egy jól kidolgozott forgatókönyvvel akár a stáb többszöri változásával is jó eredményt lehet elérni, minimalizálja a külön dolgozó csoportok közötti esetleges félreértéseket és az ebből származó időveszteségeket, megkiméli rendezéssel koordinálással megbízott vezetőket egy csomó felesleges munkától. A rossz forgatókönyv, nos ilyennel mindenki épp eleget fog majd találkozni...
Épp ezért fontos, hogy elsajátítsuka forgatókönyvírás alapjait.

A forgatókönyvírás

A forgatókönyv sok mindenből születhet. Lehet az alapja irodalmi mű, zene, vicc, jópofa történet, anekdota, vagy egy pénzesebb megrendelés. (Ezek közül az utóbbi a legrosszabb.)
Az eredeti mű forgatókönyvvé való átalakítását adaptációnak nevezik. Az adaptáció célja, filmszerűvé tenni mindazt ami nem látható és kiválogatni azokkat a részeket, melyek érdemesek a filmre kerülésre. Az írott művekben több lehetőség rejlik a szereplők érzelmeinek leírására, a külső környezetnek érzékeltetésére mint a mozgóképeken, mert a film jelenleg csak két érzékszervre tud hatni. Ugyanakkor az írott művek nincsenek terjedelmi korlátok közé szorítva. Egy könyv lehet 600 vagy 1800 oldalas is. De egy film nem lehet 2-3 óránál hoszabb. Hacsak nem akarunk sorozatot készíteni.

Először olvassuk végig az alapművet, jegyzeteljük ki a fontosabb cselekményeket, jelöljük ki azokat a részeket melyek nem kerülnek majd filmre, írjuk össze hány szereplőre lesz szükségünk. Tartsuk szem előtt anyagi és technikai lehetőségeinket és a célközönség tűrőképességét. Ne feleddjük a "szakmai" közönség nem azonos a nagyközönséggel. Legtöbbször az ami elismerést vált ki az egyikből, visszatetszést a másikból. Amennyiben a nagyközönségnek készítjük az alkotásunkat, kerüljük a szügségtelen nagymonológokat, az indokolatlanul hosszú beállításokat, a művészies utalásokat, képi aforizmákat, bánjunk óvatosan az esetleges szubkultúrális utalásokkal. A tapasztalat az, hogy ezek érthetetlenek az átlag halandóknak. Természetesen mindez nem számít, ha csak saját magunknak készítjük az alkotásunkat.
Amennyiben ismert művet adaptálunk és lehetőségünk van kapcsolatba lépni az eredeti szerzőjével, feltétlenül tegyük meg azt. Az eredeti mű írója sokszor járulhat hozzá olyan ötletekkel, adalékokkal amik segítheti megérteni az eredeti történetet és jó támpontként szolgál az egyes karakterek megalkotásánál. Például, egy szinésznek jóval egyszerübb megjeleníteni az adott személyiséget, ha tisztában van annak a hátterével és minnél jobban tud azonosulni vele. Animációs filmnél, ugyanígy segíti a karakteranimátor munkáját is.

A kijegyzetelt anyagból készítjük el a filmtervezetet más néven a szinopszist. Ez egy rövid egy-két oldalas leírás legyen, ami tartlamazza:
- a témát (miről szól a film, kiknek szól a film),
- a koncepciót (hogyan és mi módon kerül megvalósításra),
- megvalósításhoz szükséges adatokat (milyen személyi, anyagi feltételek szükségesek, helyszínek, büfékocsik száma, stb.),
- felvétel típusát és idejét (mikor kezdődne a forgatás, várhatóan meddig tart),
technikai jellemzőket (az elhasználadó kamerák, papírlapok, nyugtatók, kaszkadőrök és statiszták kigyüjtése )
A kész szinopszisunkat sokféleképpen felhasználhatjuk. Megállapíthatjuk, hogy nem leszünk képesek megcsinálni a filmet. Kilincselhetünk vele producereknél, stúdióknál némi pénzért, technikai támogatásért. De felhasználhatjuk csapattoborzásra is.

Következő lépés a dramaturgiai forgatókönyv megírása. Lényegében ez nem más mint a párbeszédek és a cselekmény váza, jelenetekre bontva. Nem tartalmaz sem a képi, sem technikai megvalósításra vonatkozó adatokat. Leginkább a színművek leírására hasonlít. Megkönnyíthetjük a szinészek munkáját, ha az adott szereplő szövegeit kiemeljük a többi közül (félkövér, vagy megnövelt betűtípussal). A kész dramaturgiai forgatókönyvvel elkezdhetik a leendő szereplők a szövegeik tanulását, gyakorlását, mi pedig az irodalmi forgatókönyv írását. Amennyiben animációt készítünk, a darmaturgiai forgatókönyvnől elkészülhetnek a párbeszédek időzítéséhez szükséges próbafelvételek.

Az irodalmi forgatókönyv (storyboard) képi és hanganyagra különválasztva tartalmazza a történetet. A jelnetek követik az eredeti történet menetét. Nem tartalmazza a technikai beállításokat, és más közvetlenül a történethez nem kapcsolódó részeket.
Kötött alakja van. Az oldalak két részre vannak osztva. legtöbbször a bal oldalra kerülnek a képi beállítással kapcsolatos ábrák a (felvétel címe, alcíme, jelenet sorszáma; feliratok, könyv, ábra, dia pozíciója; a képkompozíció, plánok leírása; rajzok, ábrák vázlatait)
, jobb oldalra a hanggal és a han effektusokkal kapcsolatos (a felvételre kerülö szövegek, dialógusok, a zenei betétek kezdete és vége, a zenék címe, terjedelme, egyéb hanghatások pontos megnevezése) dolgok leírása. Törekedjünk a minnél pontosabb kivitelezésre, ne spóroljunk az ábrák méreteivel, mert ezek jól jöhetnek később a felvételek elkészítésekor. Amennyiben interaktív forgatókönyvet készítünk (html, vagy más média) linkeljük a hangeffektusokat a megfelelő helyekre.
Adott esetben eltérhetünk az itt leírt formától, de egy forgatókönyvön belül ne használjuk többféle stílust.

Amennyiben nagyobb lélegzetvételű, több kamerabeállítással, sok szereplővel, sok helyszínnel, nagy technikai apparátussal készülő filmet csinálunk szükségünk lehet technikai forgatókönyvre. Ez az irodalmi forgatókönyv kiterjesztett változata. A jelenetek itt már nem a történet szerinti sorrendben vannak, hanem a helyszínek és felvételek szerint összrendezve, mert ezzel jelentős időmegtakarítás érhető el.
A következőket tartalmazza:
- díszlet, díszletek alaprajzait,
- a kamerák számát, pontos helyét (fontos, hogy legalább 10 centiméter pontosan tudjuk a kamerák helyét!),
- sorszámozott beállításokat, mozgás és dialógusban történő vágások helyeit.
- a szereplő(k) mozgásához kapcsolódó valamennyi hanghatást, szöveget, zenét, zörejeket, stb. (Amennyiben hangfelvétel is van a helyszínen, jelöljük melyik szallagon és hol találhatók ezek.)
- az egyes beállításokat, képsíkokat, kompozíciókat,
- a film, vagy más betétek darabszámát, terjedelmét, a betét kezdetének és végének pontos meghatározott helyét,
- az egyes jelenetek fényviszonyainak leírását, (Kiemelten fontos! Enélkül nem tudjuk reprodukálni a jelenetet. Érdemes a kamera beállításával azonos beállításokkal fotókat készítemi, az esetleges ismétlésekhez)
- trükktechnikák fajtáit,
- az utómunkálatokra vonatkozó kéréseket,
- annak megjelölését, hogy az anyag hány részletben kerül felvételre, és hova lettek eltéve
- minden olyan fontos és kevésbé fontos dolgot ami a forgatással összekapcsolható (legrosszabb esetben jó lesz a DVD extrába és a werkfilmhez.)
A technikai forgatókönyv egyfajta naplóként is felfogható. Lehetőleg csakis a rendező készítsen bele feljegyzéseket, és érdemes akár egy jelenet egy oldal formában elkészíteni. Érdemes helyet hagyni a jegyzeteknek, fotóknak ábráknak.
(Megjegyzés: Egy élelmesebb amatőrfilmes társaságnál láttam, hogy a technikai forgatókönyv jelenetit egyenként egy - egy lefűzhető műanyag fóliába tették és az egészet egy kapcsos dossziéban tárolták. Az ötlet jóságát csak tetézte, hogy a teljes felszerelésük szétázott az esőben, viszont a forgatókönyv sértetlen maradt.)

A forgatókönyv kiegészítői:
Karaktervázlatok:
Egy adott szereplőről készült fotó vagy rajzsorozat. Nagy segítség a sminkeseknek, fodrászoknak, öltöztetőknek. Nélkülözhetetlen az animátoroknak. Legjobb ha legalább 2-3 teljes alakos nézetet és több közeli képet tartalmaz egy oldalon. Legyen rajta néhány tipikus arckifejezés. Érdemes minden szereplőhöz készíteni.

Helyszínfotók, helyszínrajzok, próbarenderelések:
Érdemes a forgatókönyv írásával egyidőben elkezdeni a helyszínek keresését. Minden alkalmasnak látszó helyről készítsünk minnél több fotót. A fotókon jelöljük, meg hol készítettük őket, milyen beállításokkal. Amennyiben 3D szerkesztéssel készült háttereket használunk, készítsükn próbarendereléseket a félig kész környezetből. Jól hasznosíthatóak lesznek blue-box felvételeknél.


Összegzésül: A forgatókönyv meghálálja a belé fektetett munkát. Fontos, hogy minnél alaposabban dolgozzuk ki és minnél több résztvevővel készítsük el. Segítségével előre megállapíthatjuk melyek lesznek a problémás esetleg kivitelezhetetlen jelenetek.

Kérdések és válaszok:

K: Egy 30 másodperces animációt szeretnék készíteni. Csináljak hozzá forgatókönyvet?
V: Ha többen csináljátok akkor feltétlenül.

K: Muszály ennyi forgatókönyvet készíteni egy amatőrfilmhez?
V: Nem. Ha megfelelően ötvözöd a forgatókönyvfajtákat elég egy is egy rövidfilmhez.

K: Senki sem tud a stábban jól rajzolni a storyboardhoz. Mit tegyünk?
V: Szerezzetek egy digitális kamerát és azzal készítsetek próbafelvételeket a beállításokhoz.

Köszönetnyilvánítás:
Köszönet Phylixnek a helyesírás ellenőrzésért!